Halloweeni őrület

A Halloween ősi szokás, ami az angoloknál terjedt el. A Mindenszenteket megelőző éjszakát jelenti, amit október 31-én ünnepelnek. Angliában, Skóciában és Írországban úgy tartják, hogy éjszaka, az elmúlt évben elhunyt bűnös lelkek állatok testébe visszatérnek a mi világunkba. A hiedelmek szerint csak egy vékony fal választja el egymástól a holtakat és az élőket. Az eltávozott lelkek ezen az éjszakán útra kelnek és visszatérnek egykori otthonukba.
Az ünnep jelképe: a halloweeni töknek faragott töklámpás, aminek ismerni kell a történetét, ahhoz megértsük mit is jelent a Halloween. Évszázadok óta faragnak töklámpásokat az ún. Jack-lámpát, amit két okból is készítettek. Egyrészt, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket, másrészt pedig azért, hogy a töklámpások világítsanak és az elhunyt lelkek haza találjanak.

Napjainkban egyre jobban elterjedt a halloween-i szokás. A fiatalok beöltöznek és ijesztő, tréfás jelmezekbe bújnak. A legtöbben már 2 nappal előtte kifaragják a tököket és rémisztőbbnél rémisztőbb jelmezeket és álarcokat készítenek. 

Emellett nem szabad elfeledkezni a Halottak napjáról, amit minden évben megtartunk. Évről évre november 1-jén gyertyagyújtással emlékezünk meg az elhunyt szeretteinkre. Ez egy meghitt családi esemény, amit még a külföldről vett halloweeni szokások se tudnak megváltoztatni vagy elfeledtetni velünk. 

A szeretet ereje

Sosem tudhatjuk mi fog történni. Bármennyire is tervezünk, az élet tesz arról, hogy ne csak jó lapokat kapjunk. Minden egyes pillanatban változnak az érzéseink. Hiába szeretnénk azt csinálni, amit akarunk és azzal lenni, akivel szeretnénk. Mindig belebotlunk a saját hibáinkban és csalódunk. Rájövünk, hogy igazából mindenki csak saját magával foglalkozik, és nem számít másnak mennyire rossz. Nem hallgatjuk meg egymást, sőt meg sem halljuk, amit a másik akar mondani. Próbálunk nem tudomást venni ezekről a dolgokról, de sajnos ilyen az élet és ilyenek az emberek: ilyenek vagyunk. Sebesen száguldunk a jövő felé, terveket szövögetünk, a múltból nehezen szakadunk el, pedig csak is a jelenre kellene koncentrálni. Sokszor elég lenne egy őszinte mosoly vagy egy ölelés. Ebben a rohanó világban szeretni kéne és figyelni a másikra. Nem csak mondani, hanem tenni azért, hogy valakinek mosolyt csaljunk az arcára. Egyszerűen és őszintén szeretni egymást. Legalább próbáljunk meg tenni érte és próbáljunk meg jobb emberré válni. Minden ember szívében ott csörgedezik mélyen legbelül a szeretet és az a szomj amit csak is másnak a melegsége és kedvessége olt el. 

Szeressünk és hagyjuk, hogy mások is szeressenek! J

Májusfák ideje

A májusfaállítás manapság is elterjedt népi szokásnak számít

Európa-szerte ismert népszokás a májusfaállítás, ami az újjászületés szimbólumát jelenti mind a mai napig. Május elsején azok a lányok kapnak fát, akiknek már van udvarlójuk. A májusfaállítás úgy zajlott, hogy az udvarló fiúk magas fákat rögzítettek a kerítésekhez, amiket fel is díszítettek. Az udvarlók éjjel vagy kora hajnalban helyezték el a fát, ami leginkább nyárfa volt vagy esetleg orgona. A fákra különböző színű papírszalagokat, mindenféle ételt, italt helyeztek el. Ezután pedig a szerenád következett: ami úgy történt, hogy a lányoknak fogadniuk kellett a legényeket majd borral kínálták őket. Általában minden kis faluban volt májusfa, ami a közösség fája volt. Ezután következett egy úgynevezett „kidöntési” ünnepség, amelyet táncmulatság kísért. Napjainkban is szokás még a májusfaállítás, de egyre többen inkább májuskosarat készíttetnek a kiszemelt lánynak. A kosarak tele vannak édességekkel és virágokkal, amiket színes szalagokkal kötnek át.
Összegezve: Nem számít, hogy májusfát vagy májuskosarat viszünk a szívünk választottjának. A lényeg, hogy tegyük bele szívünket - lelkünket és akkor biztosan elnyerjük a kiválasztott lány szívét.

Tehát harcra fel ifjú legények! Ne feledjétek, mindjárt itt a várva várt nap!

Tavaszi megújulás

Végre eljött a várva várt jó idő a hosszú hideg napok után...  

Imádom, amikor süt a nap és csiripelnek a madarak. Ilyenkor mindenki jó kedvre derül. Előkerülnek a világos „ruhácskák”és mindent olyan szépnek lát az ember. Nem kell már bent lenni, egyre jobban vágyik ki az ember és a napok is hosszabbodnak. Tavasszal mindenki „kinyílik”, mint a virágok. A beszélgetések is hosszabb éjszakába nyúlnak. De akár télről, akár tavaszról van szó minden évszak más és mindig másmilyen a hangulatunk. Le kell zárni egy évszakot és rendet rakni a lelkünkben és persze az otthonunkban. 

Tavasz közeledtével azt érezzük fáradtak, álmosak vagyunk, de ez nem betegség, hanem egyfajta változáson megy át az ember. A szervezet így reagál, ami azt jelenti, hogy a szervezet téli üzemmódból tavaszra kapcsol. Télen több alvásra van szükségünk, hiszen rövidebbek a napok és ezért tavasszal felborul a hormonháztartásunk. Több napfény éri szervezetünket és megnő az alvászavar veszélye. Az étkezés is felborul, hiszen télen sok zsíros és kalóriás ételeket fogyasztunk. Ezzel ellentétben tavasszal rengeteg gyümölcsre és folyadékra van szükségünk. A mozgáskedvünk is jobb lesz. Érdemes ilyenkor sétálni, futni, biciklizni vagy kirándulni. Hiszen a mozgás sose árt: erősíti keringésünket, csontjainkat, izmainkat. Jó hatással van a szervezetünkre és jobb kedvre derít. Télen rengeteg salakanyag került be a szervezetünkbe, ezért tavasszal takarítást kell végeznünk és sok folyadékot inni, hogy kitisztuljon a szervezetünk. Célszerű a fürdés helyet gyors zuhanyt venni akár napi kétszer is, hiszen ezáltal frissebbek és fittebbek leszünk.

Töltődjünk fel, újuljunk meg testileg-lelkileg és ne feledjük, az emberi kapcsolatokat ugyanúgy ápoljuk, mint eddig!

Téli érzés

Számomra mit is jelent a tél? Nem csak a hóesésről, a csúszkálásról és a hófehérbe öltözött tájról szól. Egyfajta érzés, mely meghitté teszi a beszélgetéseket akár egy forralt bor mellett. 

Minden este békesség és nyugalom lepi el az utcákat. Gyertyák, karácsonyi fények díszítik a városokat és a kis falukat. Az évszakok közül a tél a legszebb, hiszen vacogva a hidegből sietünk be a meleg kis kuckókba vagy akár egy kávézóba, ahol érezzük a forró tea illatát és melegedünk a tűz mellett. Leírhatatlan érzés az, amikor sűrű pelyhekben esik a hó és ropog a hó a talpunk alatt. Sétálgatunk, és azt kívánjuk, bár sose állna el. Megváltoztatja az emberi érzéseket: melegséget és meghittséget sugall. Hiába rohanunk és sietünk a tél a legeslegszebb évszak: nem csak a karácsony vagy az újév ünneplése miatt, hanem azért az érzésért, amit megélünk. A fenséges, megismételhetetlen pillanatokért. Minden évszak más érzéseket vált ki az emberekből, ezért is különlegesek.  A legszebb érzés, amelyet megélhetünk. 

Hajnalhasadás kritika

A hatalmas sikerű Alkonyat-sorozat várva várt folytatásában Bella Swan (Kristen Stewart) és a vámpír Edward Cullen (Robert Pattinson) végre az ifjú házasok boldog életét élhetnék, ám árulások és tragédiák sorozata egész világukat romba döntheti. Az esküvő után Bella és Edward nászútra Rio de Janeiróba utaznak, ahol végre átadhatják magukat szenvedélyeiknek. Bella hamarosan észreveszi, hogy várandós, és a kis híján végzetes szülés során Edward teljesíti a lány régi kívánságát: halhatatlanná teszi. Lányuk, a különleges Renesmee érkezése azonban veszélyes események lavináját indítja el. A Cullenek és szövetségeseik szembekerülnek a vámpírvezetők, a Volturik félelmetes tanácsával, és úgy tűnik, elkerülhetetlen sorsdöntő összecsapásuk. Az izgalmakban bővelkedő, romantikus Hajnalhasadás folytatja a nagyszabású természetfeletti mesét a szerelemről, amellyel az Alkonyat-sorozat az egész világot meghódította.

2011. november 18-án jelent meg a nagyszerű sikersorozat, de én csak itthon láttam mozis verzióban. Az eddigi részekhez képest teljesen más volt. Véleményem szerint nagyon érzelmes és akciómentes volt ez a rész. Az esküvői jelenet az, ami nagyon tetszett, de lehetett volna még színesíteni vagy fokozni, de akkor lehet nem lett volna ennyire ütős. Hiszen a vámpírok nem a színes díszekről híresek, illetve a csillogó csecsebecsékről. Az is nagyon zavart, hogy Bella nem örült az esküvőnek, vagyis úgy érezte mintha ezáltal meghalna és egy fajta temetői hangulatot lehet látni és érezni. Igaz, hogy ha valaki férjhez megy egyben véget ér az eddigi élete és egy új élet kezdődik. De akkor sem kellett volna így viselkednie Bellának. Tény és való, hogy elég hosszasan elnyújtották a filmet, vagyis nem sok minden történt a film alatt. Sok cselekmény és jelenet volt benne, ennek ellenére az egész történet lassan zajlott, semmi érdemleges nem történt. Megjelent benne minden az élettől a halálig. Először az esküvő, ami egy új életet és egyfajta újjászületést jelentett, ezt követte a nászút, Bella szüzességének elvesztése, majd a gyermek megszületése és Bella halála és egyben vámpírrá válása. Bella mindent megtett a gyermeke életéért, amit a többiek,, dolognak” hívtak. Nem sok akció van ebben a részben, tulajdonképpen a végén van (a film utolsó negyedében), amit elég rövidre vágtak. Mindenki azt akarta, hogy ne tartsa meg a babát, mert belülről megemészti és a szülés után meghal, de Bella megtartotta és életét áldozta volna a kicsiért. De ez a baba annyira gyorsan fejlődött és olyan erős volt, hogy vérre volt szüksége. Ezért vért ivott Bella, hogy ne szenvedjen egyikük sem. Végül Edward minden egyest testrészén megharapta és az ő vérét injekciózta Bellába és a kicsi megszületése utána felébredt, de már vámpírként és így fejeződött be a film. Nekem kicsit unalmas volt a film, a megszokottakhoz képest. Hiszen eddig minden jelenetben volt akció. Általában a vámpírok- a vámpírokkal, vagy vérfarkasok a vámpírokkal küzdöttek meg és így kevesebb volt az ironikus jelenet. Ebben a részben először is az érzelmekre összpontosítottak és arra, hogy megmentsék Bella életét, mint minden egyes részben. Nekem mindegyik rész nagyon tetszett, de ez fogott meg a legjobban. Hiszen a 18 éves lányból kész nőtt lett, mint ahogy a mondás is tartja: ,, A rút kiskacsából gyönyörű hattyú lett”. Hiszen odaadta magát szerelmének testestül - lelkestül és egy igaz és egyben örök szerelem kezdődött, ami még a halálnál is erősebb. Felnőtté vált és új életet kezdett, véget ért a fiatal kora, már nem az apjával él, hanem külön életet.  Első 3 részben voltak szép dolgok, de zömében rosszak történtek és kevesebb volt az érzelem. Mindenki esküvőről és gyerekről álmodik, de ebben a filmben áldozatokkal járt és megmutatja az írónő és a rendező, hogy az anyának fontos a gyermeke, ami sajnos a mai társadalomra nem ez jellemző, sőt elhagyják gyermekeiket. Nagyon jól összefoglalta a lényeget és előtérbe helyezte a rendező a szülési nehézségeket. Magával ragadja a nézőt, hiszen annyira beleélhetik magukat a szerelmesek szerepébe, mint ha ez velük történt volna meg.

Tisztában vagyok azzal, hogy sokan nem szeretik az ilyenfajta történeteket, de nekem valamiért még is megtetszett.  Sokan azt mondják, hogy nem tanító jellegű, de ha átlátják a lényeget megértik, hogy igen is lehet belőle tanulni. Először én is óckottam tőle, de szerencsére kellemesen csalódtam és alig várom a következő részt, amit november 16-án láthatunk. 

The End

Ahogy a végéhez közeledünk, egyre jobban érzem, hogy mennyire fontos nekem a Tanítóképző Főiskola. Hiszen rengeteg barátom lett és az államvizsgához közeledve érzem: Nem akarom, hogy vége legyen! Az első év nagyon nehéz volt, hiszen senkit sem ismertem, minden új volt és ismeretlen. Aztán teltek a hónapok és megismertem két barátnőt, akikkel szoros barátságot kötöttem. Az egész 3 évet együtt vészeltük át. Segítettük egymást, jóban- rosszban együtt voltunk. Az évek során rengeteget tanultam, sok tapasztalatot szereztem, kedves és segítőkész tanárokat ismertem meg. Ez az iskola volt a 2. otthonom.

Mindig is boldogan léptem be az iskola kapuján. Számomra az utolsó év volt a legjobb, hiszen csakis a gyakorlatról szólt. Mindenki nagyon rendes és jó fej volt. Nagyon megszerettem az itt tanulókat, illetve dolgozókat, hiszen ők tanítottak meg arra, hogy igenis harcolni kell, ha el akarunk érni valamit. Nem a semmiért kapunk jó jegyet és elismerést. Örülök, hogy részese lehettem ennek a világnak és csodálatos embereket ismertem meg. Rengeteg sok jó emlékkel távozom és büszke vagyok arra, hogy ide járhattam.  

Mi nők...                                

                                  

Mi nők képesek vagyunk órák hosszat azon gondolkodni hogy ,,miért történt ez velünk” és addig nem nyugszunk míg nem tudjuk meg a választ. A férfiakkal ellentétben mi szeretjük kibeszélni a dolgokat akár egy kávé mellett egy barátnő társaságában. Míg a férfiak nem kombinálnak és nem sokat beszélnek, inkább a maguk csendességében hagyják, hogy a dolgok maguktól alakuljanak. Mi nagyon akaratosak és hisztisek vagyunk, ami egy idő után idegesítővé válik a férfiak számára és szakítás lesz a vége. Nincsen semmiféle indok és akkor pánikba esünk, hogy vajon miért, mit csináltam, hogy ez történt. Mondják, hogy a nők teljesen logikátlanul gondolkodnak, pedig nagyon is logikusan látják a dolgokat csak a férfiak ezt nem veszik észre vagy nem akarják mert az levenne a büszkeségükből. Ez a két nem annyira ellentétes, de egymás nélkül még sem tudnánk létezni. A nők nagyon lassan, de céltudatosan gondolkodnak, míg a férfiak bele a közepébe majd lesz ami lesz. Általában a két szék közül a földre esnek emiatt a hiba miatt, de idővel megtanulják megbecsülni azt az egyet, akit egész életükben kerestek. A nők többsége nagyon féltékeny, ami természetesen a férfiakra is igaz, emiatt sok veszekedés előfordulhat. Persze egészséges veszekedés kell, hogy legyen de egyesek túlzásba viszik, ami a kapcsolat végét is jelentheti. Nagyon sok mindenre oda kell figyelni egy kapcsolatban. Sok dologra utólag jövünk rá-hogy ,,mit rontottam el, mit kellett volna másképp csinálnom” és még sorolhatnám. A mai világba nagyon fontos megválogatni kik a barátaink és kivel kezdünk bele egy komoly kapcsolatba. Lassan ma már az anyagi gondok is akadályozzák egy-egy kapcsolat kialakulását. Rengeteg olyan esetet hallottam vagy láttam, hogy valakinek messze lakik a barátja, nincs munkája vagy éppen a szülei tartják el és ezért nem tudnak találkozni, vagy csak ritkán és egy idő után ezt a párok megelégelik és véget ér a kapcsolat. Nagyon oda kell figyelni és megválogatni, hogy kivel kezdjünk egyáltalán kapcsolatot, mert sok esetben ki is használhatják az embert. Nem sorolva a megcsalásokról, a hazugságokról és pár esetben a bántalmazásról. Vigyázzunk arra, hogy kit választunk!!!

Álom vagy valóság?

Esténként a kis falumra békesség, nyugalom száll. A házakban kialszanak a fények, mindenki álomra hajtja fejét.

 

A fák susogását és a falióra kattogását hallgatva arra gondolok: vajon mit álmodnak? Honnan tudjuk, hogy a valóság nem álom? Amikor álmodunk, akkor érezzük legjobban a magányt. Legtöbbször rosszat álmodunk, épp ekkor vagyunk a legveszélyesebbek. Álmunkban nincs idő, nincs tér, nincsen semmiféle kézzelfogható, csak az elképzelt valóság. Amikor felébredünk, csak foszlányokban emlékezünk, és azt hisszük, teljesül az álom. Vagy éppen azt akarjuk: ne valósuljon meg. Sokszor arról álmodunk, amit szeretnénk vagy éppen arról, amitől a legjobban félünk. Sokféleképp álmodunk - de nem tudhatjuk, mi az igazi valóság. De mi is az az álom? Egyfajta képzelgés, kitaláció vagy egy szűnni nem akaró fájdalom. Az álom szebb, mint a valóság - de meddig tart, és mitől álom egy álom? Egy biztos: amikor álmodunk, akkor vagyunk a legboldogabbak, akkor e világ csakis a miénk.

Újévi képzelgés

Mit is jelenthet számunkra az új év?  
Egy jobb életet, egy reményt, amely megváltoztathatja az egész életünket?

                                  

Az újév nem azt jelenti, hogy elfelejtjük az elmúlt éveket, hanem azt, hogy próbálunk változtatni rajta, küzdünk a céljaink eléréséért és a boldogságért – hiszen ezért harcolunk nap, mint nap. Évről évre egyre nehezebb megküzdeni a gondtalan életért, hiszen rengeteg megélhetési és erkölcsi problémába ütközünk. 

Egyre kevesebb embertől halljuk azt, hogy boldog. Azt mondják, a felhőtlen élethez nem pénz kell, de sajnos mégis úgy tűnik, ez a lett a legfontosabb, ez lett az, amely nélkül sajnos nem tudunk élni.  Minden áldott nap tengődünk ebben a rohanó világban a pénzt hajszolva és nem figyelünk az apróságokra. Nem figyelünk a rövid ideig tartó meghitt pillanatokra és azokra a percekre, amikor boldogok voltunk. Ha azokra a csodákra gondolunk, amelyekben reménykedtünk, vagy amiről álmodtunk, akkor – ha egy kis időre is – de el tudjuk felejteni a bánatot, a szomorúságot és a csalódottságot. 

Ezért jó néha elvonulni a világ elől és egy olyan világról álmodni, ami csakis rólunk szól, és azokkal vagyunk, akiket szeretünk. Ott nincs hazugság, átverés, bosszú – csakis az önzetlen, őszinte és tiszta szeretet. De sajnos ez az álom hamar véget érhet és el kell viselnünk az élet fájdalmait. Rá kell jönnünk arra: ez egy olyan képzelgés, ami sohasem fog teljesülni…

Ketyeg az óra

Ebben a rohanó világban mindenki csak magával foglalkozik. Ideig-óráig el lehet viselni, de egy idő után ezt az ember nem tudja megemészteni és sajnos nem marad más, csak a magány.

Mióta pénzről szól az élet és persze a közösségi oldalakról: nincsen olyan hogy magánélet, nincs olyan dolog, ami ne kerülne a nyilvánosság elé. Ezt érzem sajnos egyre jobban, főleg a karácsony közeledtével. Nem figyelünk a másikra, állandóan a saját dolgunkkal vagyunk elfoglalva és csak ,,fújjuk a magunkét”, közben pedig nem hallgatunk meg másokat és nem foglalkozunk azzal, hogy közben megbántjuk, azt, akit szeretünk. Túl rövid az élet, de mi még sem teszünk ez ellen semmit. Nem keressük a másik társaságát, megvárjuk, míg ránk találnak. De ez nem ilyen egyszerű. Nekünk is kell nyitnunk, másképp ez nem működik. Egyre jobban azt látom az emberekben, hogy meg sem hallgatják mit akartunk mondani egyből azt vágják rá: sietnem kell. Ilyen egyszerű lenne az egész ? Meg sem próbáljuk megérteni vagy segíteni a másikat? Ennyire önzőek vagyunk mi emberek? Sajnos ez így van és egyre rosszabb lesz. Karácsony előtt már 1 hónappal készülődnek az ünnepre, vásárlók tömege lepi el az üzleteket, mindenhol karácsonyi dalok szólnak, és különböző karácsonyi díszek díszítik a várost, illetve a boltokat. De mi értelme van az egész felhajtásnak, ha nincsen bennünk már semmi emberi érzés? Nem érdekel minket mások fájdalma? Ha történik valamilyen baj embertársunkkal már lassan az sem érdekel, meghallgatjuk, elfelejtjük, s nem gondolunk bele mit lett volna, ha ,,velem történik.” Az élet már egyáltalán nem az összefogásról és a szeretetről szól. Mindenki jobbat akar és többet, nem érdekel minket hány emberen gázolunk át a céljaink elérésért. Kérdés az, hogy megéri? Mondják azt, hogy a pénz nem boldogít, akkor még is mi? Ha mindenki csak ezt hajszolja. Lassan már elfelejtjük azt, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. Csak meg kell próbálni segíteni és meghallgatni a másikat nem pedig hátat fordítani és tovább lépni…

Karácsonyi ünnep

Mint, mindenkinek nekem is fontos a karácsony. Ilyenkor a család együtt ünnepel, és a szeretteivel tölti ezt a csodás napot.

Karácsonykor Jézus születését ünneplik világszerte, hiszen a karácsony egy keresztény ünnep. Minden évben ünneplik, hiszen úgy tartják, hogy ez a nap Jézus Krisztus születésének emléknapja. A szeretet, az öröm, a család, az összetartás ünnepe. A karácsony egy keresztény ünnep, de még is hagyománnyá vált, hogy sok nem keresztény ünnepli a szeretet ünnepeként. Ezzel az ünneppel együtt jár az ajándékozás, a templomba járás, karácsonyfa díszítés, karácsonyi zene és különböző karácsonyi díszek. Rengetegen küldenek egymásnak karácsonyi üdvözlőlapot. Sok helyen még szokás december első vasárnapján (ami egyben az egyházi év kezdete) adventi gyertyát gyújtani, hiszen ezzel fejezik ki, hogy mennyire várják a karácsonyt. Sajnos már egyre jobban elveszett a karácsony varázsa. Sokkal fontosabb lett, hogy milyen ajándékot vegyünk szeretteinknek. Régebben nem az volt a fontos, hogy milyen értékű ajándékokat vegyünk, hanem az, hogy együtt legyen a család békességben és szeretetben. A legszebb dolog az, hogy ha saját készítésű ajándékot adunk a másiknak tiszta szívből. Elég egy ölelés vagy egy kedves szó. A legfontosabb az, hogy ki tudjuk fejezni szeretetünket a másik iránt. Nincs is annál szebb, amikor együtt töltjük ezt az ünnepet a szeretteinkkel. Nem szabad figyelmen kívül hagyni és megfeledkezni arról, hogy nem az számít mit adunk, hanem hogy teljes szívvel és őszintén adjuk. Szeressük egymást, hiszen erről szól az ünnep.

Ezel- Bosszú mindhalálig

Ömer Ucar egy szegény és őszinte fiatalember, aki vakon megbízott a barátaiban, de csalódnia kellett, mert átverték. A barátai és a szerelme börtönbe juttatták, csak is a pénz miatt. Egy kaszinóba törtek be és rálőttek egy őrre. A gyilkosságot Ömerre fogták. A bíróságon a szerelme a szemébe hazudott és azt mondta, hogy ő tette. A lány igazából a testvére miatt csinálta az egészet, mert a húga halálos beteg és pénzre volt szüksége a műtéthez. Ömert életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélték, de a börtönben lázadás tört ki, ahonnan meg tudott szökni. Az öreg Ramiz segített neki. Annyira megégett az arca, hogy meg kellett műteni és egy új arca és egy új neve lett, Ezel. 10 évet kellett várnia, hogy bosszút álljon. A barátai szívébe férkőzött újra, csak gazdagon. Titkolózni kellett és nem szabadott feltárnia, hogy ki is ő valójában. Kifosztotta, átverte őket, úgy ahogy ők tették vele. Később rájött, hogy nem minden a bosszú, ezért elmondta az igazat. Rájött, hogy bármit is tettek vele, ennek ellenére is szereti őket. Nem tudott a múltjától megszabadulni. A sorozat végén a szerelme meghal és Ezel ezt nem tudja elviselni és végez magával.

Az Ezel című török sorozat lényege a bosszú, de még sem old meg semmit. Hiszen hiába akar bosszút állni, kifosztani őket és fájdalmat okozni a múlttól nem lehet elmenekülni. Mindig is jelen van és végig kísér. A szerelméért is feláldozta az életét. A tanulság az, hogy soha sem szabad megbízni senkiben, hiszen átverhetnek. Mindig óvatosnak kell lenni és megválogatni a barátainkat. A mai helyzetben, amikor minden a pénz körül forog, különösen figyelni kell, hiszen lehetnek olyanok, akik érdekbarátok és csak a pénz miatt vannak velünk. A szerelem is fontos tényező, hiszen ebben a sorozatban minden szenvedés meg volt, ami a szerelemhez kell, sőt a halálukkal ért véget. Ezel annyira szerette Eysant, hogy meghalt érte. A legrosszabb dolgokat tette vele, de mégis megbocsájtott és erős volt a szerelem. Arra utal ez a sorozat, hogy becsüljük meg a barátainkat, és a szeretteinket, de még is óvatosnak kell lenni főleg, hogy ha pénz dominál.

Küzdj és bízva bízzál!

Az ember tragédiája idézetét mindig szem előtt tartom, hisz az élet küzdések sorozata.  

Mindig ki kell tűznünk egy célt magunk elé, amelyben hiszünk és küzdünk érte. Cél nélkül nem tudunk s nincs értelme élni. 

Közben újra és újra követünk el hibákat és csalódnunk kell, kiábrándultságot érzünk, kilátástalannak érzünk mindent. Ekkor már csak a remény marad. Ilyenkor kell a fenti idézetnek eszünkbe jutni. Ekkor ébredünk rá a lét lényegére: „az ember célja a küzdés maga.” Egyetlen célunk van: a küzdés, amely maga az élet. A kudarcok ellenére sem szabad feladni a harcot. Újra fel kell emelkednünk, talpra kell állnunk, ki kell tartanunk, erősnek kell lennünk addig, míg el nem sikerül érnünk azt, amit akarunk.

Előre kell tekinteni, tudni, hogy érdemes-e küzdeni, megéri-e. Célunk elérése közben ügyelni kell arra, hogy egyéniségünket soha ne adjuk fel! Hinni kell a nagyszerű dolgokban, harcolnunk kell érte, mert a boldogságért meg kell küzdeni. Cselekednünk kell, bátran, a magunk erejéből, nagyot tenni, mert önbecsülésünket csak akkor nyerhetjük el. A tetteinkért felelősek vagyunk, vállalnunk kell a következményeket. Szembe kell nézni a tényekkel, szabadon elmondani véleményünket, tudnunk kell mi a kötelességünk. Mindig meg kell próbálni a helyes utat kiválasztani és azt követni. Meg kell bízni az emberekben, mert e nélkül nem lehet élni. Sajnos a mai világban egyre kevesebb emberben bízhatunk meg, de akkor is meg kell próbálni. 

Célunkat csak akkor érhetjük el, ha boldogok vagyunk. Ehhez az kell, hogy sikeresek legyünk a munkában, a tanulásban, a magánéletben, a szerelemben. Kell egy társ, egy barát, akit szeretünk, és aki viszont szeret bennünket, akiknek mindent elmondhatunk, mindenben támaszkodhatunk rá, s ha kell, segítséget kérhetünk. Az ember csak akkor lehet sikeres, ha közben kiegyensúlyozott, boldog. S a boldogságért is meg kell küzdenünk. A mai társadalmi helyzet nem mindig teszi ezt lehetővé. Amikor az országban gazdasági válság van, munkanélküliség, egyre nehezebb a megélhetés, sokkal nehezebb ezt elérni. Ekkor az említett idézetnek még nagyobb jelentősége van. 

Boldogság

Mitől vagyunk mi boldogok emberek? Merjünk-e minden új dologba belevágni? Nagyon sok mindenen múlik a boldogság. Egy társ, egy barát, aki fel tudja vidítani a mindennapjainkat.

 Nagyon sokszor boldogok vagyunk, de hamar elmúlik - egy szempillantás alatt. Mindenki a boldogságot keresi, csak nem sokan találják meg. A boldogság nagyon sokszor megjelenik az életünkben és ekkor azt érezzük nincs számukra lehetetlen. Olyankor bármilyen rossz dolgot el tudunk feledni, főleg a múltunkból. Sokan nem szeretnek a tovatűnt időkre gondolni, pedig az alapozza meg jelenünket és a jövőnket. Gondoljunk csak bele: Sok ember ki - besétál az életünkbe, de mégis tovább kell lépni és megmutatni, hogy képesek vagyunk felállni. Valahogy mégis a múltat kutatjuk, hibába akarunk ez ellen bármit tenni. Pedig muszáj tovább menni és megtalálni az új, remélhetőleg boldogabb utat. Mindenki hoz rossz és nehéz döntéseket, de ebből tanulunk. Nagyon nehéz kimondani azt, hogy boldogok vagyunk, hiszen még mi sem tudjuk mikor lennénk igazán boldogok. Mindig történik valami, amikor azt érezzük több kell, nem elég. Ekkor elgondolkodunk mit is kellene tennünk, hogy igazán boldogok legyünk. Hiszen küzdenünk kell érte és van mikor hiába. Ideig - óráig eltart, de később rájövünk még sem lett jobb, csalódtunk. Sokan külsőre boldognak látszanak, de legbelül nem azok és még sem tesznek ez ellen semmit, mert félnek. Félnek attól, hogy csalódás éri őket. Keressük az élet apró örömeit, keresünk valakit, aki igazán boldoggá tesz minket. Csak akkor tudjuk meg, hogy igazán ki a fontos, amikor döntöttünk. Elhatároztuk, hogy tovább lépünk és nélküle folytatjuk az életet. Azt hisszük ez boldoggá tesz bennünket, de később rájövünk mindig arra vágyunk, amit egyszer már elveszítettünk. De ez nem ilyen egyszerű. Hiába is fáj, inkább elfelejtjük a múltat, hogy megpróbáljunk újra boldogok lenni…

Facebook használata

A mindennapi életben elengedhetetlen az internet, illetve a közösségi hálózatok használata.

Szinte már minden elektronikus úton történik. Egyre jobban behálóz minket ez a világ és nem tudunk ellen mit tenni. Különböző közösségi oldalak: először a myVIP, ezt követte az IWIW. Ami most a legnépszerűbb: a Facebook. Szükségünk van ezekre az oldalakra, de még is tudnánk nélkülözni. Legnagyobb hátránya, hogy függőséget okoz, amit sokan észre sem vesznek.

Amikor felkelünk, első dolgunk a számítógéphez vezet, hiszen a kíváncsiság nem ismer határokat. Az emberek többsége alig várja, hogy az iskolából vagy a munkahelyről hazaérjen és lógjon egy kicsit az neten. Nem is az számít, hány üzenet, értesítés érkezett, illetve hogy hányan jelöltek be ismerősnek, hanem az, hogy függjünk egy kicsit. A Facebook-on bárkiről, bármit megtudhatunk, mint például: ki van párkapcsolatban, ki milyen zenét szeret és még sorolhatnám.Ez mind szép és jó, de sajnos nem sok mindenkit érdekel. Igazából csak saját magunkkal foglalkozunk. Kinek mi a fontos: valakinek az, hogy jobbnál jobb zenéket töltsön le vagy minél több barátja legyen. Mindenki el tudja dönteni mi a fontos és mi az, ami érdekli. Sajnos egyre jobban bekebelez minket az internet, amihez szükség van a közösségi oldalakra. Sokan nem figyelnek arra, hogy miket írnak, vagy milyen képet tesznek fel, ami természetesen az illetőt minősíti. Nem gondolnak bele, hogy később ezekből bajok származhatnak és mások visszaélhetnek vele. Tudni kell használni ezeket az oldalakat és kétszer meggondolni, hogy mit írunk ki. Hiszen hiába törlünk le bármit, az attól még megmarad. Nem beszélve arról, hogy az emberek kapcsolata személytelenné válik. Fel tudjuk venni a „póker arcot" hiszen olyannak láttatjuk magunkat, amilyennek akarjuk. Természetesen mindenki jó képet próbál mutatni magáról, de később minden kiderül, hiszen megismernek. Meg tudnak mindent rólunk, akaratunk ellenére.

Sokan inkább a Facebook előtt töltik mindennapjaikat és kizárják a külvilágot. Nem fognak senkivel személyesen találkozni, társaságba járni, csak az interneten keresztül beszélgetnek, az internet rabjává válnak. Észre sem veszik, hogy függők lettek. Nincs olyan nap, hogy ne nézzék meg az adatlapjukat.

Próbáljunk meg ez ellen tenni! A legfontosabb, hogy önmagunk legyünk és ne álarcba bújva tüntessük fel mivoltunkat. Nemcsak kapcsolatteremtésre lehet használni, hanem kapcsolattartásra is. Hasznosabb dolgokat is lehet csinálni az interneten, minthogy mások életét kövessük nyomon a nap 24 órájában. Mindent lehet csak mértékkel!

Mennyire fontos az olvasás?

Mint minden gyereket, engem is nagyon magukkal ragadtak a mesék. Amíg nem tudtam olvasni az anyukám esténként olvasott nekem mesét, az óvodában pedig az óvónénik. Gyerekkorom óta imádtam a könyveket főleg a mesekönyveket, amelyek csodás elemekkel átszőtt, hihetetlen történetek. Minden gyerek kiskorában álomvilágban él és fontos nekik a mese, mert így tudják meg mi fog rájuk várni az életben. Bár a mesék teljesen mást mutatnak, mint a valóság. Később a meséket már én olvastam, de nem tartott sokáig. Mindig van a mesében jó és rossz szereplő, ahol a végén a jó győz, de sajnos ebben a világban mindig a rossz győz. Kedvenc meséim közé tartozott: A macskarisztokraták, A kis hableány, A rút kiskacsa, A szépség és a szörnyeteg, Hamupipőke és A Piroska és a farkas. Olvastam még mesegyűjteményeket, amelyek szebbnél meséket tartalmaztak. Az egyik kötelező olvasmány, ami a legjobban megfogott: A kis herceg volt. A legfontosabb gondolata az egész mesének: "Jól csak a szívével  lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Nem csak gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is szól. Mondanivalója pedig az, hogy felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért és a barátainkért (vagy ahogyan a műben olvashatjuk: "azért, akit megszelídítettünk." Így ahogy egyre idősebb lettem rájöttem, hogy a mesék helyett inkább regényeket olvassak, amik sokkal inkább valóságosabbak.Hozzám különösképp közel álltak a mesék, olyannyira, hogy iskolai-területi-megyei mesemondó és versmondó versenyeken vettem részt. Mire elkezdtem a felső tagozatot már nem nagyon olvastam, csak a kötelező olvasmányokat, mint például: A kőszívű ember fiait, A Pál utcai fiúkat és Az Egri csillagokat, de ezeket sem önszántamból, hanem mert kötelező volt elolvasni. Az összes kötelező olvasmány elérhető volt már megfilmesítve, és a nyári szünetet olvasás helyett inkább szórakozással töltöttem. A kötelező olvasmányokat pedig megnéztem filmesítve. Éppen ezért a későbbiekben rájöttem, hogy nem minden az, amit a vászonra vetítenek. Teljesen más egy könyvet elolvasni, mint a filmben látni. A könyvben minden szóról szóra le van írva, sokkal érdekesebb. A könyvnek az olvasásával az író teljesen átadja magát az olvasóknak. Filmben, ami megjelent a legtanulságosabb és legcsodálatosabb, amit gyerekkorom óta szeretek az Oroszlánkirály és az Ezüst nyíl volt mind a mai napig.  Az oroszlánkirály színes amerikai rajzfilm, ami mai napig magával ragadja a közönséget. Főleg azért is szerettem ezt a mesét, mert imádom az állatokat és igazából ez a rajzfilm az életről és az önfeláldozásról szól.   Sajnos a mai világban egyre kevesebbet olvasnak az emberek. Átvette a szerepet a tévé és az internet, pedig sokkal többet ér az olvasás és az írás. A mai mesék is vesztettek az értékükből. Nem olyanok a mesék, mint régen. Rosszra ösztönzik, tanítják a gyerekeket. Pedig a mostani helyzetben lenne fontos a régebbi mesék átadása. A szülők inkább mesefilmeket vesznek a gyerekeknek, minthogy esténként olvasnának nekik egy mesét. Mindenki számára fontos az olvasás és az írás, hiszen e nélkül nem tudnánk kifejezni érzéseinket és önmagunkat.

Istenben való hit

Istenben hinni, nem azt jelenti, hogy rendszeresen járunk templomba, istentiszteleteken vagy miséken veszünk részt. Nem kell ahhoz eljárni, elég ha csak hiszünk és tudjuk, Isten velünk van.

Szeretnék veletek egy igaz történetet megosztani, ami egy olyan lányról szól, aki minden vasárnap eljárt a templomba, de még sem követte Isten tanításait. Rossz útra tévedt - nem volt tisztában, azzal hogy mit tesz. Hiába vett részt Istentiszteleten - nem azt az életet élte, amit Isten szánt neki. Teltek a hónapok és egyszer csak megtörtént a tragédia, ami megváltoztatta az egész életét. Balesetet szenvedett. Azt hitte nem éli túl, de hitt Istenben. Volt hite és nem adta fel, küzdött az életéért. Hetekig kómában volt, és ekkor értette meg, hogy nem kell ahhoz szertartásokon részt venni, hogy higgyünk. Napról napra jobban lett és fájdalmasan, de sikerült felépülnie, amit csak a hitének köszönhet. Isten meghallgatta imáit és látta, hogy nem adja fel. Ezért megmentette, annak ellenére, hogy miket tett régebben. Megbocsájtást nyert, egy második életet - még egy esélyt kapott az élettől.  Ezt mondogatta: Higgyünk és Isten megsegít. Bármilyen gyarló az ember, Isten tudja, kit kell büntetni és ki érdemli meg a megbocsájtást. Mindenkinek jár még egy esély. Ha hiszünk, akkor sikerül valóra váltani az álmainkat, és megtalálni a helyes utat.

Hinni vagy nem hinni?

Sokan nem tudják mit jelent, de mégis próbálnak úgy cselekedni, és a csalódásokból kilábalni, hogy reménykednek és hisznek abban, hogy ennél minden csak jobb lehet.

Kiskoromban mindig azt mondták a szüleim, hogy az életben hinni kell és akkor minden sikerülni fog s elérjük céljainkat. Azóta felcseperedtem és a mai napig, ha történik valami rossz, eszembe jut mire tanítottak és mit mondogattak, amikor szomorú voltam. Hiába történnek velünk rosszak, csalódások, kudarcok, hazugságok vagy bármi - a hit a legfontosabb dolog az életben. Hiszen ez alapozza meg - merre sodródunk, mi a célunk és mi lesz a következő lépésünk. A hit nem csak azt jelenti, hogy higgyünk Istenben, hanem azt is, hogy higgyünk önmagunkban és tartsunk ki - küzdjünk azért, hogy megvalósíthassuk önmagunkat és elérjük az álmainkat. Az elfojtott vágyak azok, amelyeket nehéz kimutatni és megvalósítani, de ha hiszünk, akkor minden lehetséges. Még ha nem is sikerül mindig minden, akkor is tudjuk, hogy egyszer majd elérjük a céljainkat. Nem szabad feladni, tovább kell menni és küzdeni. Nem mások miatt, hanem magunk miatt, hiszen erről szól az élet. Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk, sírni kell, hogy újból tudjunk nevetni. Nem szól másról, mint újra és újra felállni és kilábalni a kudarcokból.

Bármi is történik az életben, soha ne add fel, higgy magadban!

Tovább kell lépni

Az életben semmi sem egyszerű, de minden lehetséges csak akarni kell. Nem számít, ki mit mond, egy biztos: küzdj az álmaidért, érd el céljaidat hisz csak egy lehetőséged van, több nincs.

Nagyon nehéz elszakadni a megszokott dolgoktól és attól, hogy egyszer volt egy olyan valaki, akire mindig számíthattál. Egy idő után kilép az életedből és tovább áll. Nem tudod miért, de megtörtént már nincs tovább olyan, mintha sosem lett volna az életedben. Sajnos nem lehet tudni, mikor megy és jön valaki, de azt lehet, hogy fel kell állni és tovább lépni. Sajnos az élet erről szól. Bánkódsz, vágyódsz a régi után, de legbelül tudod, hogy csak saját magadat teszed tönkre. Ami elmúlt az elmúlt, ezen nincs mit rágódni. Igaz, hogy a sorsunk meg van írva, de saját magunk alakíthatjuk. Amikor azt hiszed, már nem bírod akkor nincs más dolgod, mint elfelejteni az emlékeket, nem gondolni rá. Ilyenkor ki kell tűzni egy célt, hiszen e nélkül nem menne a felejtés. Az élet nem egy tündérmese: fel kell tudnunk állni és mosolyogva tovább lépni, még ha nem is így van. Nem szabad kimutatni, hogy legbelül mit is érzel, erősnek kell mutatni magad. Hisz az élet kegyetlen és kiszámíthatatlan. Sosem tudhatod ki lesz a következő, akivel megosztod mindened. Lehet jobb lesz, lehet rosszabb lesz, de meg kell próbálni. Bármilyen is rosszat kapsz az élettől: Lépj tovább, hiszen vannak még más dolgok is, amik boldoggá tehetnek. Nem szabad feladni, fel kell állni és megmutatni, hogy bármire képes vagy. Nem számít más, csak az, hogy te mit akarsz. Bármit elérhetsz, csak akarni kell. Egyszer majd rád talál a boldogság és elfelejted a rosszakat. Hiába azt akarod, hogy csak a jelen és a jövő számítson, a múlttól akkor sem tudsz elszakadni. Életed végéig elkísér…