Mennyire fontos az olvasás?

Mint minden gyereket, engem is nagyon magukkal ragadtak a mesék. Amíg nem tudtam olvasni az anyukám esténként olvasott nekem mesét, az óvodában pedig az óvónénik. Gyerekkorom óta imádtam a könyveket főleg a mesekönyveket, amelyek csodás elemekkel átszőtt, hihetetlen történetek. Minden gyerek kiskorában álomvilágban él és fontos nekik a mese, mert így tudják meg mi fog rájuk várni az életben. Bár a mesék teljesen mást mutatnak, mint a valóság. Később a meséket már én olvastam, de nem tartott sokáig. Mindig van a mesében jó és rossz szereplő, ahol a végén a jó győz, de sajnos ebben a világban mindig a rossz győz. Kedvenc meséim közé tartozott: A macskarisztokraták, A kis hableány, A rút kiskacsa, A szépség és a szörnyeteg, Hamupipőke és A Piroska és a farkas. Olvastam még mesegyűjteményeket, amelyek szebbnél meséket tartalmaztak. Az egyik kötelező olvasmány, ami a legjobban megfogott: A kis herceg volt. A legfontosabb gondolata az egész mesének: "Jól csak a szívével  lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Nem csak gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is szól. Mondanivalója pedig az, hogy felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért és a barátainkért (vagy ahogyan a műben olvashatjuk: "azért, akit megszelídítettünk." Így ahogy egyre idősebb lettem rájöttem, hogy a mesék helyett inkább regényeket olvassak, amik sokkal inkább valóságosabbak.Hozzám különösképp közel álltak a mesék, olyannyira, hogy iskolai-területi-megyei mesemondó és versmondó versenyeken vettem részt. Mire elkezdtem a felső tagozatot már nem nagyon olvastam, csak a kötelező olvasmányokat, mint például: A kőszívű ember fiait, A Pál utcai fiúkat és Az Egri csillagokat, de ezeket sem önszántamból, hanem mert kötelező volt elolvasni. Az összes kötelező olvasmány elérhető volt már megfilmesítve, és a nyári szünetet olvasás helyett inkább szórakozással töltöttem. A kötelező olvasmányokat pedig megnéztem filmesítve. Éppen ezért a későbbiekben rájöttem, hogy nem minden az, amit a vászonra vetítenek. Teljesen más egy könyvet elolvasni, mint a filmben látni. A könyvben minden szóról szóra le van írva, sokkal érdekesebb. A könyvnek az olvasásával az író teljesen átadja magát az olvasóknak. Filmben, ami megjelent a legtanulságosabb és legcsodálatosabb, amit gyerekkorom óta szeretek az Oroszlánkirály és az Ezüst nyíl volt mind a mai napig.  Az oroszlánkirály színes amerikai rajzfilm, ami mai napig magával ragadja a közönséget. Főleg azért is szerettem ezt a mesét, mert imádom az állatokat és igazából ez a rajzfilm az életről és az önfeláldozásról szól.   Sajnos a mai világban egyre kevesebbet olvasnak az emberek. Átvette a szerepet a tévé és az internet, pedig sokkal többet ér az olvasás és az írás. A mai mesék is vesztettek az értékükből. Nem olyanok a mesék, mint régen. Rosszra ösztönzik, tanítják a gyerekeket. Pedig a mostani helyzetben lenne fontos a régebbi mesék átadása. A szülők inkább mesefilmeket vesznek a gyerekeknek, minthogy esténként olvasnának nekik egy mesét. Mindenki számára fontos az olvasás és az írás, hiszen e nélkül nem tudnánk kifejezni érzéseinket és önmagunkat.