Az ember tragédiája idézetét mindig szem előtt tartom, hisz az élet küzdések sorozata.
Mindig ki kell tűznünk egy célt magunk elé, amelyben hiszünk és küzdünk érte. Cél nélkül nem tudunk s nincs értelme élni.
Közben újra és újra követünk el hibákat és csalódnunk kell, kiábrándultságot érzünk, kilátástalannak érzünk mindent. Ekkor már csak a remény marad. Ilyenkor kell a fenti idézetnek eszünkbe jutni. Ekkor ébredünk rá a lét lényegére: „az ember célja a küzdés maga.” Egyetlen célunk van: a küzdés, amely maga az élet. A kudarcok ellenére sem szabad feladni a harcot. Újra fel kell emelkednünk, talpra kell állnunk, ki kell tartanunk, erősnek kell lennünk addig, míg el nem sikerül érnünk azt, amit akarunk.
Előre kell tekinteni, tudni, hogy érdemes-e küzdeni, megéri-e. Célunk elérése közben ügyelni kell arra, hogy egyéniségünket soha ne adjuk fel! Hinni kell a nagyszerű dolgokban, harcolnunk kell érte, mert a boldogságért meg kell küzdeni. Cselekednünk kell, bátran, a magunk erejéből, nagyot tenni, mert önbecsülésünket csak akkor nyerhetjük el. A tetteinkért felelősek vagyunk, vállalnunk kell a következményeket. Szembe kell nézni a tényekkel, szabadon elmondani véleményünket, tudnunk kell mi a kötelességünk. Mindig meg kell próbálni a helyes utat kiválasztani és azt követni. Meg kell bízni az emberekben, mert e nélkül nem lehet élni. Sajnos a mai világban egyre kevesebb emberben bízhatunk meg, de akkor is meg kell próbálni.
Célunkat csak akkor érhetjük el, ha boldogok vagyunk. Ehhez az kell, hogy sikeresek legyünk a munkában, a tanulásban, a magánéletben, a szerelemben. Kell egy társ, egy barát, akit szeretünk, és aki viszont szeret bennünket, akiknek mindent elmondhatunk, mindenben támaszkodhatunk rá, s ha kell, segítséget kérhetünk. Az ember csak akkor lehet sikeres, ha közben kiegyensúlyozott, boldog. S a boldogságért is meg kell küzdenünk. A mai társadalmi helyzet nem mindig teszi ezt lehetővé. Amikor az országban gazdasági válság van, munkanélküliség, egyre nehezebb a megélhetés, sokkal nehezebb ezt elérni. Ekkor az említett idézetnek még nagyobb jelentősége van.
Közben újra és újra követünk el hibákat és csalódnunk kell, kiábrándultságot érzünk, kilátástalannak érzünk mindent. Ekkor már csak a remény marad. Ilyenkor kell a fenti idézetnek eszünkbe jutni. Ekkor ébredünk rá a lét lényegére: „az ember célja a küzdés maga.” Egyetlen célunk van: a küzdés, amely maga az élet. A kudarcok ellenére sem szabad feladni a harcot. Újra fel kell emelkednünk, talpra kell állnunk, ki kell tartanunk, erősnek kell lennünk addig, míg el nem sikerül érnünk azt, amit akarunk.
Előre kell tekinteni, tudni, hogy érdemes-e küzdeni, megéri-e. Célunk elérése közben ügyelni kell arra, hogy egyéniségünket soha ne adjuk fel! Hinni kell a nagyszerű dolgokban, harcolnunk kell érte, mert a boldogságért meg kell küzdeni. Cselekednünk kell, bátran, a magunk erejéből, nagyot tenni, mert önbecsülésünket csak akkor nyerhetjük el. A tetteinkért felelősek vagyunk, vállalnunk kell a következményeket. Szembe kell nézni a tényekkel, szabadon elmondani véleményünket, tudnunk kell mi a kötelességünk. Mindig meg kell próbálni a helyes utat kiválasztani és azt követni. Meg kell bízni az emberekben, mert e nélkül nem lehet élni. Sajnos a mai világban egyre kevesebb emberben bízhatunk meg, de akkor is meg kell próbálni.
Célunkat csak akkor érhetjük el, ha boldogok vagyunk. Ehhez az kell, hogy sikeresek legyünk a munkában, a tanulásban, a magánéletben, a szerelemben. Kell egy társ, egy barát, akit szeretünk, és aki viszont szeret bennünket, akiknek mindent elmondhatunk, mindenben támaszkodhatunk rá, s ha kell, segítséget kérhetünk. Az ember csak akkor lehet sikeres, ha közben kiegyensúlyozott, boldog. S a boldogságért is meg kell küzdenünk. A mai társadalmi helyzet nem mindig teszi ezt lehetővé. Amikor az országban gazdasági válság van, munkanélküliség, egyre nehezebb a megélhetés, sokkal nehezebb ezt elérni. Ekkor az említett idézetnek még nagyobb jelentősége van.
