Sosem
tudhatjuk mi fog történni. Bármennyire is tervezünk, az élet tesz arról, hogy
ne csak jó lapokat kapjunk. Minden egyes pillanatban változnak az érzéseink.
Hiába szeretnénk azt csinálni, amit akarunk és azzal lenni, akivel szeretnénk.
Mindig belebotlunk a saját hibáinkban és csalódunk. Rájövünk, hogy igazából
mindenki csak saját magával foglalkozik, és nem számít másnak mennyire rossz.
Nem hallgatjuk meg egymást, sőt meg sem halljuk, amit a másik akar mondani.
Próbálunk nem tudomást venni ezekről a dolgokról, de sajnos ilyen az élet és
ilyenek az emberek: ilyenek vagyunk. Sebesen száguldunk a jövő felé, terveket
szövögetünk, a múltból nehezen szakadunk el, pedig csak is a jelenre kellene
koncentrálni. Sokszor elég lenne egy őszinte mosoly vagy egy ölelés. Ebben a
rohanó világban szeretni kéne és figyelni a másikra. Nem csak mondani, hanem
tenni azért, hogy valakinek mosolyt csaljunk az arcára. Egyszerűen és őszintén
szeretni egymást. Legalább próbáljunk meg tenni érte és próbáljunk meg jobb emberré
válni. Minden ember szívében ott csörgedezik mélyen legbelül a szeretet és az a
szomj amit csak is másnak a melegsége és kedvessége olt el.
Szeressünk
és hagyjuk, hogy mások is szeressenek! J
