2012. június 18., hétfő

The End

Ahogy a végéhez közeledünk, egyre jobban érzem, hogy mennyire fontos nekem a Tanítóképző Főiskola. Hiszen rengeteg barátom lett és az államvizsgához közeledve érzem: Nem akarom, hogy vége legyen! Az első év nagyon nehéz volt, hiszen senkit sem ismertem, minden új volt és ismeretlen. Aztán teltek a hónapok és megismertem két barátnőt, akikkel szoros barátságot kötöttem. Az egész 3 évet együtt vészeltük át. Segítettük egymást, jóban- rosszban együtt voltunk. Az évek során rengeteget tanultam, sok tapasztalatot szereztem, kedves és segítőkész tanárokat ismertem meg. Ez az iskola volt a 2. otthonom.
Mindig is boldogan léptem be az iskola kapuján. Számomra az utolsó év volt a legjobb, hiszen csakis a gyakorlatról szólt. Mindenki nagyon rendes és jó fej volt. Nagyon megszerettem az itt tanulókat, illetve dolgozókat, hiszen ők tanítottak meg arra, hogy igenis harcolni kell, ha el akarunk érni valamit. Nem a semmiért kapunk jó jegyet és elismerést. Örülök, hogy részese lehettem ennek a világnak és csodálatos embereket ismertem meg. Rengeteg sok jó emlékkel távozom és büszke vagyok arra, hogy ide járhattam.  


Mi nők...                                
                                  
Mi nők képesek vagyunk órák hosszat azon gondolkodni hogy ,,miért történt ez velünk” és addig nem nyugszunk míg nem tudjuk meg a választ. A férfiakkal ellentétben mi szeretjük kibeszélni a dolgokat akár egy kávé mellett egy barátnő társaságában. Míg a férfiak nem kombinálnak és nem sokat beszélnek, inkább a maguk csendességében hagyják, hogy a dolgok maguktól alakuljanak. Mi nagyon akaratosak és hisztisek vagyunk, ami egy idő után idegesítővé válik a férfiak számára és szakítás lesz a vége. Nincsen semmiféle indok és akkor pánikba esünk, hogy vajon miért, mit csináltam, hogy ez történt. Mondják, hogy a nők teljesen logikátlanul gondolkodnak, pedig nagyon is logikusan látják a dolgokat csak a férfiak ezt nem veszik észre vagy nem akarják mert az levenne a büszkeségükből. Ez a két nem annyira ellentétes, de egymás nélkül még sem tudnánk létezni. A nők nagyon lassan, de céltudatosan gondolkodnak, míg a férfiak bele a közepébe majd lesz ami lesz. Általában a két szék közül a földre esnek emiatt a hiba miatt, de idővel megtanulják megbecsülni azt az egyet, akit egész életükben kerestek. A nők többsége nagyon féltékeny, ami természetesen a férfiakra is igaz, emiatt sok veszekedés előfordulhat. Persze egészséges veszekedés kell, hogy legyen de egyesek túlzásba viszik, ami a kapcsolat végét is jelentheti. Nagyon sok mindenre oda kell figyelni egy kapcsolatban. Sok dologra utólag jövünk rá-hogy ,,mit rontottam el, mit kellett volna másképp csinálnom” és még sorolhatnám. A mai világba nagyon fontos megválogatni kik a barátaink és kivel kezdünk bele egy komoly kapcsolatba. Lassan ma már az anyagi gondok is akadályozzák egy-egy kapcsolat kialakulását. Rengeteg olyan esetet hallottam vagy láttam, hogy valakinek messze lakik a barátja, nincs munkája vagy éppen a szülei tartják el és ezért nem tudnak találkozni, vagy csak ritkán és egy idő után ezt a párok megelégelik és véget ér a kapcsolat. Nagyon oda kell figyelni és megválogatni, hogy kivel kezdjünk egyáltalán kapcsolatot, mert sok esetben ki is használhatják az embert. Nem sorolva a megcsalásokról, a hazugságokról és pár esetben a bántalmazásról. Vigyázzunk arra, hogy kit választunk!!!