Ebben a rohanó világban mindenki csak magával foglalkozik. Ideig-óráig el lehet viselni, de egy idő után ezt az ember nem tudja megemészteni és sajnos nem marad más, csak a magány.
Mióta pénzről szól az élet és persze a közösségi oldalakról: nincsen olyan hogy magánélet, nincs olyan dolog, ami ne kerülne a nyilvánosság elé. Ezt érzem sajnos egyre jobban, főleg a karácsony közeledtével. Nem figyelünk a másikra, állandóan a saját dolgunkkal vagyunk elfoglalva és csak ,,fújjuk a magunkét”, közben pedig nem hallgatunk meg másokat és nem foglalkozunk azzal, hogy közben megbántjuk, azt, akit szeretünk. Túl rövid az élet, de mi még sem teszünk ez ellen semmit. Nem keressük a másik társaságát, megvárjuk, míg ránk találnak. De ez nem ilyen egyszerű. Nekünk is kell nyitnunk, másképp ez nem működik. Egyre jobban azt látom az emberekben, hogy meg sem hallgatják mit akartunk mondani egyből azt vágják rá: sietnem kell. Ilyen egyszerű lenne az egész ? Meg sem próbáljuk megérteni vagy segíteni a másikat? Ennyire önzőek vagyunk mi emberek? Sajnos ez így van és egyre rosszabb lesz. Karácsony előtt már 1 hónappal készülődnek az ünnepre, vásárlók tömege lepi el az üzleteket, mindenhol karácsonyi dalok szólnak, és különböző karácsonyi díszek díszítik a várost, illetve a boltokat. De mi értelme van az egész felhajtásnak, ha nincsen bennünk már semmi emberi érzés? Nem érdekel minket mások fájdalma? Ha történik valamilyen baj embertársunkkal már lassan az sem érdekel, meghallgatjuk, elfelejtjük, s nem gondolunk bele mit lett volna, ha ,,velem történik.” Az élet már egyáltalán nem az összefogásról és a szeretetről szól. Mindenki jobbat akar és többet, nem érdekel minket hány emberen gázolunk át a céljaink elérésért. Kérdés az, hogy megéri? Mondják azt, hogy a pénz nem boldogít, akkor még is mi? Ha mindenki csak ezt hajszolja. Lassan már elfelejtjük azt, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. Csak meg kell próbálni segíteni és meghallgatni a másikat nem pedig hátat fordítani és tovább lépni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése