Küzdj és bízva bízzál!

Az ember tragédiája idézetét mindig szem előtt tartom, hisz az élet küzdések sorozata.  

Mindig ki kell tűznünk egy célt magunk elé, amelyben hiszünk és küzdünk érte. Cél nélkül nem tudunk s nincs értelme élni. 

Közben újra és újra követünk el hibákat és csalódnunk kell, kiábrándultságot érzünk, kilátástalannak érzünk mindent. Ekkor már csak a remény marad. Ilyenkor kell a fenti idézetnek eszünkbe jutni. Ekkor ébredünk rá a lét lényegére: „az ember célja a küzdés maga.” Egyetlen célunk van: a küzdés, amely maga az élet. A kudarcok ellenére sem szabad feladni a harcot. Újra fel kell emelkednünk, talpra kell állnunk, ki kell tartanunk, erősnek kell lennünk addig, míg el nem sikerül érnünk azt, amit akarunk.

Előre kell tekinteni, tudni, hogy érdemes-e küzdeni, megéri-e. Célunk elérése közben ügyelni kell arra, hogy egyéniségünket soha ne adjuk fel! Hinni kell a nagyszerű dolgokban, harcolnunk kell érte, mert a boldogságért meg kell küzdeni. Cselekednünk kell, bátran, a magunk erejéből, nagyot tenni, mert önbecsülésünket csak akkor nyerhetjük el. A tetteinkért felelősek vagyunk, vállalnunk kell a következményeket. Szembe kell nézni a tényekkel, szabadon elmondani véleményünket, tudnunk kell mi a kötelességünk. Mindig meg kell próbálni a helyes utat kiválasztani és azt követni. Meg kell bízni az emberekben, mert e nélkül nem lehet élni. Sajnos a mai világban egyre kevesebb emberben bízhatunk meg, de akkor is meg kell próbálni. 

Célunkat csak akkor érhetjük el, ha boldogok vagyunk. Ehhez az kell, hogy sikeresek legyünk a munkában, a tanulásban, a magánéletben, a szerelemben. Kell egy társ, egy barát, akit szeretünk, és aki viszont szeret bennünket, akiknek mindent elmondhatunk, mindenben támaszkodhatunk rá, s ha kell, segítséget kérhetünk. Az ember csak akkor lehet sikeres, ha közben kiegyensúlyozott, boldog. S a boldogságért is meg kell küzdenünk. A mai társadalmi helyzet nem mindig teszi ezt lehetővé. Amikor az országban gazdasági válság van, munkanélküliség, egyre nehezebb a megélhetés, sokkal nehezebb ezt elérni. Ekkor az említett idézetnek még nagyobb jelentősége van. 

Boldogság

Mitől vagyunk mi boldogok emberek? Merjünk-e minden új dologba belevágni? Nagyon sok mindenen múlik a boldogság. Egy társ, egy barát, aki fel tudja vidítani a mindennapjainkat.

 Nagyon sokszor boldogok vagyunk, de hamar elmúlik - egy szempillantás alatt. Mindenki a boldogságot keresi, csak nem sokan találják meg. A boldogság nagyon sokszor megjelenik az életünkben és ekkor azt érezzük nincs számukra lehetetlen. Olyankor bármilyen rossz dolgot el tudunk feledni, főleg a múltunkból. Sokan nem szeretnek a tovatűnt időkre gondolni, pedig az alapozza meg jelenünket és a jövőnket. Gondoljunk csak bele: Sok ember ki - besétál az életünkbe, de mégis tovább kell lépni és megmutatni, hogy képesek vagyunk felállni. Valahogy mégis a múltat kutatjuk, hibába akarunk ez ellen bármit tenni. Pedig muszáj tovább menni és megtalálni az új, remélhetőleg boldogabb utat. Mindenki hoz rossz és nehéz döntéseket, de ebből tanulunk. Nagyon nehéz kimondani azt, hogy boldogok vagyunk, hiszen még mi sem tudjuk mikor lennénk igazán boldogok. Mindig történik valami, amikor azt érezzük több kell, nem elég. Ekkor elgondolkodunk mit is kellene tennünk, hogy igazán boldogok legyünk. Hiszen küzdenünk kell érte és van mikor hiába. Ideig - óráig eltart, de később rájövünk még sem lett jobb, csalódtunk. Sokan külsőre boldognak látszanak, de legbelül nem azok és még sem tesznek ez ellen semmit, mert félnek. Félnek attól, hogy csalódás éri őket. Keressük az élet apró örömeit, keresünk valakit, aki igazán boldoggá tesz minket. Csak akkor tudjuk meg, hogy igazán ki a fontos, amikor döntöttünk. Elhatároztuk, hogy tovább lépünk és nélküle folytatjuk az életet. Azt hisszük ez boldoggá tesz bennünket, de később rájövünk mindig arra vágyunk, amit egyszer már elveszítettünk. De ez nem ilyen egyszerű. Hiába is fáj, inkább elfelejtjük a múltat, hogy megpróbáljunk újra boldogok lenni…

Facebook használata

A mindennapi életben elengedhetetlen az internet, illetve a közösségi hálózatok használata.

Szinte már minden elektronikus úton történik. Egyre jobban behálóz minket ez a világ és nem tudunk ellen mit tenni. Különböző közösségi oldalak: először a myVIP, ezt követte az IWIW. Ami most a legnépszerűbb: a Facebook. Szükségünk van ezekre az oldalakra, de még is tudnánk nélkülözni. Legnagyobb hátránya, hogy függőséget okoz, amit sokan észre sem vesznek.

Amikor felkelünk, első dolgunk a számítógéphez vezet, hiszen a kíváncsiság nem ismer határokat. Az emberek többsége alig várja, hogy az iskolából vagy a munkahelyről hazaérjen és lógjon egy kicsit az neten. Nem is az számít, hány üzenet, értesítés érkezett, illetve hogy hányan jelöltek be ismerősnek, hanem az, hogy függjünk egy kicsit. A Facebook-on bárkiről, bármit megtudhatunk, mint például: ki van párkapcsolatban, ki milyen zenét szeret és még sorolhatnám.Ez mind szép és jó, de sajnos nem sok mindenkit érdekel. Igazából csak saját magunkkal foglalkozunk. Kinek mi a fontos: valakinek az, hogy jobbnál jobb zenéket töltsön le vagy minél több barátja legyen. Mindenki el tudja dönteni mi a fontos és mi az, ami érdekli. Sajnos egyre jobban bekebelez minket az internet, amihez szükség van a közösségi oldalakra. Sokan nem figyelnek arra, hogy miket írnak, vagy milyen képet tesznek fel, ami természetesen az illetőt minősíti. Nem gondolnak bele, hogy később ezekből bajok származhatnak és mások visszaélhetnek vele. Tudni kell használni ezeket az oldalakat és kétszer meggondolni, hogy mit írunk ki. Hiszen hiába törlünk le bármit, az attól még megmarad. Nem beszélve arról, hogy az emberek kapcsolata személytelenné válik. Fel tudjuk venni a „póker arcot" hiszen olyannak láttatjuk magunkat, amilyennek akarjuk. Természetesen mindenki jó képet próbál mutatni magáról, de később minden kiderül, hiszen megismernek. Meg tudnak mindent rólunk, akaratunk ellenére.

Sokan inkább a Facebook előtt töltik mindennapjaikat és kizárják a külvilágot. Nem fognak senkivel személyesen találkozni, társaságba járni, csak az interneten keresztül beszélgetnek, az internet rabjává válnak. Észre sem veszik, hogy függők lettek. Nincs olyan nap, hogy ne nézzék meg az adatlapjukat.

Próbáljunk meg ez ellen tenni! A legfontosabb, hogy önmagunk legyünk és ne álarcba bújva tüntessük fel mivoltunkat. Nemcsak kapcsolatteremtésre lehet használni, hanem kapcsolattartásra is. Hasznosabb dolgokat is lehet csinálni az interneten, minthogy mások életét kövessük nyomon a nap 24 órájában. Mindent lehet csak mértékkel!

Mennyire fontos az olvasás?

Mint minden gyereket, engem is nagyon magukkal ragadtak a mesék. Amíg nem tudtam olvasni az anyukám esténként olvasott nekem mesét, az óvodában pedig az óvónénik. Gyerekkorom óta imádtam a könyveket főleg a mesekönyveket, amelyek csodás elemekkel átszőtt, hihetetlen történetek. Minden gyerek kiskorában álomvilágban él és fontos nekik a mese, mert így tudják meg mi fog rájuk várni az életben. Bár a mesék teljesen mást mutatnak, mint a valóság. Később a meséket már én olvastam, de nem tartott sokáig. Mindig van a mesében jó és rossz szereplő, ahol a végén a jó győz, de sajnos ebben a világban mindig a rossz győz. Kedvenc meséim közé tartozott: A macskarisztokraták, A kis hableány, A rút kiskacsa, A szépség és a szörnyeteg, Hamupipőke és A Piroska és a farkas. Olvastam még mesegyűjteményeket, amelyek szebbnél meséket tartalmaztak. Az egyik kötelező olvasmány, ami a legjobban megfogott: A kis herceg volt. A legfontosabb gondolata az egész mesének: "Jól csak a szívével  lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Nem csak gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is szól. Mondanivalója pedig az, hogy felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért és a barátainkért (vagy ahogyan a műben olvashatjuk: "azért, akit megszelídítettünk." Így ahogy egyre idősebb lettem rájöttem, hogy a mesék helyett inkább regényeket olvassak, amik sokkal inkább valóságosabbak.Hozzám különösképp közel álltak a mesék, olyannyira, hogy iskolai-területi-megyei mesemondó és versmondó versenyeken vettem részt. Mire elkezdtem a felső tagozatot már nem nagyon olvastam, csak a kötelező olvasmányokat, mint például: A kőszívű ember fiait, A Pál utcai fiúkat és Az Egri csillagokat, de ezeket sem önszántamból, hanem mert kötelező volt elolvasni. Az összes kötelező olvasmány elérhető volt már megfilmesítve, és a nyári szünetet olvasás helyett inkább szórakozással töltöttem. A kötelező olvasmányokat pedig megnéztem filmesítve. Éppen ezért a későbbiekben rájöttem, hogy nem minden az, amit a vászonra vetítenek. Teljesen más egy könyvet elolvasni, mint a filmben látni. A könyvben minden szóról szóra le van írva, sokkal érdekesebb. A könyvnek az olvasásával az író teljesen átadja magát az olvasóknak. Filmben, ami megjelent a legtanulságosabb és legcsodálatosabb, amit gyerekkorom óta szeretek az Oroszlánkirály és az Ezüst nyíl volt mind a mai napig.  Az oroszlánkirály színes amerikai rajzfilm, ami mai napig magával ragadja a közönséget. Főleg azért is szerettem ezt a mesét, mert imádom az állatokat és igazából ez a rajzfilm az életről és az önfeláldozásról szól.   Sajnos a mai világban egyre kevesebbet olvasnak az emberek. Átvette a szerepet a tévé és az internet, pedig sokkal többet ér az olvasás és az írás. A mai mesék is vesztettek az értékükből. Nem olyanok a mesék, mint régen. Rosszra ösztönzik, tanítják a gyerekeket. Pedig a mostani helyzetben lenne fontos a régebbi mesék átadása. A szülők inkább mesefilmeket vesznek a gyerekeknek, minthogy esténként olvasnának nekik egy mesét. Mindenki számára fontos az olvasás és az írás, hiszen e nélkül nem tudnánk kifejezni érzéseinket és önmagunkat.

Istenben való hit

Istenben hinni, nem azt jelenti, hogy rendszeresen járunk templomba, istentiszteleteken vagy miséken veszünk részt. Nem kell ahhoz eljárni, elég ha csak hiszünk és tudjuk, Isten velünk van.

Szeretnék veletek egy igaz történetet megosztani, ami egy olyan lányról szól, aki minden vasárnap eljárt a templomba, de még sem követte Isten tanításait. Rossz útra tévedt - nem volt tisztában, azzal hogy mit tesz. Hiába vett részt Istentiszteleten - nem azt az életet élte, amit Isten szánt neki. Teltek a hónapok és egyszer csak megtörtént a tragédia, ami megváltoztatta az egész életét. Balesetet szenvedett. Azt hitte nem éli túl, de hitt Istenben. Volt hite és nem adta fel, küzdött az életéért. Hetekig kómában volt, és ekkor értette meg, hogy nem kell ahhoz szertartásokon részt venni, hogy higgyünk. Napról napra jobban lett és fájdalmasan, de sikerült felépülnie, amit csak a hitének köszönhet. Isten meghallgatta imáit és látta, hogy nem adja fel. Ezért megmentette, annak ellenére, hogy miket tett régebben. Megbocsájtást nyert, egy második életet - még egy esélyt kapott az élettől.  Ezt mondogatta: Higgyünk és Isten megsegít. Bármilyen gyarló az ember, Isten tudja, kit kell büntetni és ki érdemli meg a megbocsájtást. Mindenkinek jár még egy esély. Ha hiszünk, akkor sikerül valóra váltani az álmainkat, és megtalálni a helyes utat.

Hinni vagy nem hinni?

Sokan nem tudják mit jelent, de mégis próbálnak úgy cselekedni, és a csalódásokból kilábalni, hogy reménykednek és hisznek abban, hogy ennél minden csak jobb lehet.

Kiskoromban mindig azt mondták a szüleim, hogy az életben hinni kell és akkor minden sikerülni fog s elérjük céljainkat. Azóta felcseperedtem és a mai napig, ha történik valami rossz, eszembe jut mire tanítottak és mit mondogattak, amikor szomorú voltam. Hiába történnek velünk rosszak, csalódások, kudarcok, hazugságok vagy bármi - a hit a legfontosabb dolog az életben. Hiszen ez alapozza meg - merre sodródunk, mi a célunk és mi lesz a következő lépésünk. A hit nem csak azt jelenti, hogy higgyünk Istenben, hanem azt is, hogy higgyünk önmagunkban és tartsunk ki - küzdjünk azért, hogy megvalósíthassuk önmagunkat és elérjük az álmainkat. Az elfojtott vágyak azok, amelyeket nehéz kimutatni és megvalósítani, de ha hiszünk, akkor minden lehetséges. Még ha nem is sikerül mindig minden, akkor is tudjuk, hogy egyszer majd elérjük a céljainkat. Nem szabad feladni, tovább kell menni és küzdeni. Nem mások miatt, hanem magunk miatt, hiszen erről szól az élet. Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk, sírni kell, hogy újból tudjunk nevetni. Nem szól másról, mint újra és újra felállni és kilábalni a kudarcokból.

Bármi is történik az életben, soha ne add fel, higgy magadban!

Tovább kell lépni

Az életben semmi sem egyszerű, de minden lehetséges csak akarni kell. Nem számít, ki mit mond, egy biztos: küzdj az álmaidért, érd el céljaidat hisz csak egy lehetőséged van, több nincs.

Nagyon nehéz elszakadni a megszokott dolgoktól és attól, hogy egyszer volt egy olyan valaki, akire mindig számíthattál. Egy idő után kilép az életedből és tovább áll. Nem tudod miért, de megtörtént már nincs tovább olyan, mintha sosem lett volna az életedben. Sajnos nem lehet tudni, mikor megy és jön valaki, de azt lehet, hogy fel kell állni és tovább lépni. Sajnos az élet erről szól. Bánkódsz, vágyódsz a régi után, de legbelül tudod, hogy csak saját magadat teszed tönkre. Ami elmúlt az elmúlt, ezen nincs mit rágódni. Igaz, hogy a sorsunk meg van írva, de saját magunk alakíthatjuk. Amikor azt hiszed, már nem bírod akkor nincs más dolgod, mint elfelejteni az emlékeket, nem gondolni rá. Ilyenkor ki kell tűzni egy célt, hiszen e nélkül nem menne a felejtés. Az élet nem egy tündérmese: fel kell tudnunk állni és mosolyogva tovább lépni, még ha nem is így van. Nem szabad kimutatni, hogy legbelül mit is érzel, erősnek kell mutatni magad. Hisz az élet kegyetlen és kiszámíthatatlan. Sosem tudhatod ki lesz a következő, akivel megosztod mindened. Lehet jobb lesz, lehet rosszabb lesz, de meg kell próbálni. Bármilyen is rosszat kapsz az élettől: Lépj tovább, hiszen vannak még más dolgok is, amik boldoggá tehetnek. Nem szabad feladni, fel kell állni és megmutatni, hogy bármire képes vagy. Nem számít más, csak az, hogy te mit akarsz. Bármit elérhetsz, csak akarni kell. Egyszer majd rád talál a boldogság és elfelejted a rosszakat. Hiába azt akarod, hogy csak a jelen és a jövő számítson, a múlttól akkor sem tudsz elszakadni. Életed végéig elkísér…