Álom vagy valóság?

Esténként a kis falumra békesség, nyugalom száll. A házakban kialszanak a fények, mindenki álomra hajtja fejét.

 

A fák susogását és a falióra kattogását hallgatva arra gondolok: vajon mit álmodnak? Honnan tudjuk, hogy a valóság nem álom? Amikor álmodunk, akkor érezzük legjobban a magányt. Legtöbbször rosszat álmodunk, épp ekkor vagyunk a legveszélyesebbek. Álmunkban nincs idő, nincs tér, nincsen semmiféle kézzelfogható, csak az elképzelt valóság. Amikor felébredünk, csak foszlányokban emlékezünk, és azt hisszük, teljesül az álom. Vagy éppen azt akarjuk: ne valósuljon meg. Sokszor arról álmodunk, amit szeretnénk vagy éppen arról, amitől a legjobban félünk. Sokféleképp álmodunk - de nem tudhatjuk, mi az igazi valóság. De mi is az az álom? Egyfajta képzelgés, kitaláció vagy egy szűnni nem akaró fájdalom. Az álom szebb, mint a valóság - de meddig tart, és mitől álom egy álom? Egy biztos: amikor álmodunk, akkor vagyunk a legboldogabbak, akkor e világ csakis a miénk.

Újévi képzelgés

Mit is jelenthet számunkra az új év?  
Egy jobb életet, egy reményt, amely megváltoztathatja az egész életünket?

                                  

Az újév nem azt jelenti, hogy elfelejtjük az elmúlt éveket, hanem azt, hogy próbálunk változtatni rajta, küzdünk a céljaink eléréséért és a boldogságért – hiszen ezért harcolunk nap, mint nap. Évről évre egyre nehezebb megküzdeni a gondtalan életért, hiszen rengeteg megélhetési és erkölcsi problémába ütközünk. 

Egyre kevesebb embertől halljuk azt, hogy boldog. Azt mondják, a felhőtlen élethez nem pénz kell, de sajnos mégis úgy tűnik, ez a lett a legfontosabb, ez lett az, amely nélkül sajnos nem tudunk élni.  Minden áldott nap tengődünk ebben a rohanó világban a pénzt hajszolva és nem figyelünk az apróságokra. Nem figyelünk a rövid ideig tartó meghitt pillanatokra és azokra a percekre, amikor boldogok voltunk. Ha azokra a csodákra gondolunk, amelyekben reménykedtünk, vagy amiről álmodtunk, akkor – ha egy kis időre is – de el tudjuk felejteni a bánatot, a szomorúságot és a csalódottságot. 

Ezért jó néha elvonulni a világ elől és egy olyan világról álmodni, ami csakis rólunk szól, és azokkal vagyunk, akiket szeretünk. Ott nincs hazugság, átverés, bosszú – csakis az önzetlen, őszinte és tiszta szeretet. De sajnos ez az álom hamar véget érhet és el kell viselnünk az élet fájdalmait. Rá kell jönnünk arra: ez egy olyan képzelgés, ami sohasem fog teljesülni…

Ketyeg az óra

Ebben a rohanó világban mindenki csak magával foglalkozik. Ideig-óráig el lehet viselni, de egy idő után ezt az ember nem tudja megemészteni és sajnos nem marad más, csak a magány.

Mióta pénzről szól az élet és persze a közösségi oldalakról: nincsen olyan hogy magánélet, nincs olyan dolog, ami ne kerülne a nyilvánosság elé. Ezt érzem sajnos egyre jobban, főleg a karácsony közeledtével. Nem figyelünk a másikra, állandóan a saját dolgunkkal vagyunk elfoglalva és csak ,,fújjuk a magunkét”, közben pedig nem hallgatunk meg másokat és nem foglalkozunk azzal, hogy közben megbántjuk, azt, akit szeretünk. Túl rövid az élet, de mi még sem teszünk ez ellen semmit. Nem keressük a másik társaságát, megvárjuk, míg ránk találnak. De ez nem ilyen egyszerű. Nekünk is kell nyitnunk, másképp ez nem működik. Egyre jobban azt látom az emberekben, hogy meg sem hallgatják mit akartunk mondani egyből azt vágják rá: sietnem kell. Ilyen egyszerű lenne az egész ? Meg sem próbáljuk megérteni vagy segíteni a másikat? Ennyire önzőek vagyunk mi emberek? Sajnos ez így van és egyre rosszabb lesz. Karácsony előtt már 1 hónappal készülődnek az ünnepre, vásárlók tömege lepi el az üzleteket, mindenhol karácsonyi dalok szólnak, és különböző karácsonyi díszek díszítik a várost, illetve a boltokat. De mi értelme van az egész felhajtásnak, ha nincsen bennünk már semmi emberi érzés? Nem érdekel minket mások fájdalma? Ha történik valamilyen baj embertársunkkal már lassan az sem érdekel, meghallgatjuk, elfelejtjük, s nem gondolunk bele mit lett volna, ha ,,velem történik.” Az élet már egyáltalán nem az összefogásról és a szeretetről szól. Mindenki jobbat akar és többet, nem érdekel minket hány emberen gázolunk át a céljaink elérésért. Kérdés az, hogy megéri? Mondják azt, hogy a pénz nem boldogít, akkor még is mi? Ha mindenki csak ezt hajszolja. Lassan már elfelejtjük azt, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. Csak meg kell próbálni segíteni és meghallgatni a másikat nem pedig hátat fordítani és tovább lépni…

Karácsonyi ünnep

Mint, mindenkinek nekem is fontos a karácsony. Ilyenkor a család együtt ünnepel, és a szeretteivel tölti ezt a csodás napot.

Karácsonykor Jézus születését ünneplik világszerte, hiszen a karácsony egy keresztény ünnep. Minden évben ünneplik, hiszen úgy tartják, hogy ez a nap Jézus Krisztus születésének emléknapja. A szeretet, az öröm, a család, az összetartás ünnepe. A karácsony egy keresztény ünnep, de még is hagyománnyá vált, hogy sok nem keresztény ünnepli a szeretet ünnepeként. Ezzel az ünneppel együtt jár az ajándékozás, a templomba járás, karácsonyfa díszítés, karácsonyi zene és különböző karácsonyi díszek. Rengetegen küldenek egymásnak karácsonyi üdvözlőlapot. Sok helyen még szokás december első vasárnapján (ami egyben az egyházi év kezdete) adventi gyertyát gyújtani, hiszen ezzel fejezik ki, hogy mennyire várják a karácsonyt. Sajnos már egyre jobban elveszett a karácsony varázsa. Sokkal fontosabb lett, hogy milyen ajándékot vegyünk szeretteinknek. Régebben nem az volt a fontos, hogy milyen értékű ajándékokat vegyünk, hanem az, hogy együtt legyen a család békességben és szeretetben. A legszebb dolog az, hogy ha saját készítésű ajándékot adunk a másiknak tiszta szívből. Elég egy ölelés vagy egy kedves szó. A legfontosabb az, hogy ki tudjuk fejezni szeretetünket a másik iránt. Nincs is annál szebb, amikor együtt töltjük ezt az ünnepet a szeretteinkkel. Nem szabad figyelmen kívül hagyni és megfeledkezni arról, hogy nem az számít mit adunk, hanem hogy teljes szívvel és őszintén adjuk. Szeressük egymást, hiszen erről szól az ünnep.

Ezel- Bosszú mindhalálig

Ömer Ucar egy szegény és őszinte fiatalember, aki vakon megbízott a barátaiban, de csalódnia kellett, mert átverték. A barátai és a szerelme börtönbe juttatták, csak is a pénz miatt. Egy kaszinóba törtek be és rálőttek egy őrre. A gyilkosságot Ömerre fogták. A bíróságon a szerelme a szemébe hazudott és azt mondta, hogy ő tette. A lány igazából a testvére miatt csinálta az egészet, mert a húga halálos beteg és pénzre volt szüksége a műtéthez. Ömert életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélték, de a börtönben lázadás tört ki, ahonnan meg tudott szökni. Az öreg Ramiz segített neki. Annyira megégett az arca, hogy meg kellett műteni és egy új arca és egy új neve lett, Ezel. 10 évet kellett várnia, hogy bosszút álljon. A barátai szívébe férkőzött újra, csak gazdagon. Titkolózni kellett és nem szabadott feltárnia, hogy ki is ő valójában. Kifosztotta, átverte őket, úgy ahogy ők tették vele. Később rájött, hogy nem minden a bosszú, ezért elmondta az igazat. Rájött, hogy bármit is tettek vele, ennek ellenére is szereti őket. Nem tudott a múltjától megszabadulni. A sorozat végén a szerelme meghal és Ezel ezt nem tudja elviselni és végez magával.

Az Ezel című török sorozat lényege a bosszú, de még sem old meg semmit. Hiszen hiába akar bosszút állni, kifosztani őket és fájdalmat okozni a múlttól nem lehet elmenekülni. Mindig is jelen van és végig kísér. A szerelméért is feláldozta az életét. A tanulság az, hogy soha sem szabad megbízni senkiben, hiszen átverhetnek. Mindig óvatosnak kell lenni és megválogatni a barátainkat. A mai helyzetben, amikor minden a pénz körül forog, különösen figyelni kell, hiszen lehetnek olyanok, akik érdekbarátok és csak a pénz miatt vannak velünk. A szerelem is fontos tényező, hiszen ebben a sorozatban minden szenvedés meg volt, ami a szerelemhez kell, sőt a halálukkal ért véget. Ezel annyira szerette Eysant, hogy meghalt érte. A legrosszabb dolgokat tette vele, de mégis megbocsájtott és erős volt a szerelem. Arra utal ez a sorozat, hogy becsüljük meg a barátainkat, és a szeretteinket, de még is óvatosnak kell lenni főleg, hogy ha pénz dominál.

Küzdj és bízva bízzál!

Az ember tragédiája idézetét mindig szem előtt tartom, hisz az élet küzdések sorozata.  

Mindig ki kell tűznünk egy célt magunk elé, amelyben hiszünk és küzdünk érte. Cél nélkül nem tudunk s nincs értelme élni. 

Közben újra és újra követünk el hibákat és csalódnunk kell, kiábrándultságot érzünk, kilátástalannak érzünk mindent. Ekkor már csak a remény marad. Ilyenkor kell a fenti idézetnek eszünkbe jutni. Ekkor ébredünk rá a lét lényegére: „az ember célja a küzdés maga.” Egyetlen célunk van: a küzdés, amely maga az élet. A kudarcok ellenére sem szabad feladni a harcot. Újra fel kell emelkednünk, talpra kell állnunk, ki kell tartanunk, erősnek kell lennünk addig, míg el nem sikerül érnünk azt, amit akarunk.

Előre kell tekinteni, tudni, hogy érdemes-e küzdeni, megéri-e. Célunk elérése közben ügyelni kell arra, hogy egyéniségünket soha ne adjuk fel! Hinni kell a nagyszerű dolgokban, harcolnunk kell érte, mert a boldogságért meg kell küzdeni. Cselekednünk kell, bátran, a magunk erejéből, nagyot tenni, mert önbecsülésünket csak akkor nyerhetjük el. A tetteinkért felelősek vagyunk, vállalnunk kell a következményeket. Szembe kell nézni a tényekkel, szabadon elmondani véleményünket, tudnunk kell mi a kötelességünk. Mindig meg kell próbálni a helyes utat kiválasztani és azt követni. Meg kell bízni az emberekben, mert e nélkül nem lehet élni. Sajnos a mai világban egyre kevesebb emberben bízhatunk meg, de akkor is meg kell próbálni. 

Célunkat csak akkor érhetjük el, ha boldogok vagyunk. Ehhez az kell, hogy sikeresek legyünk a munkában, a tanulásban, a magánéletben, a szerelemben. Kell egy társ, egy barát, akit szeretünk, és aki viszont szeret bennünket, akiknek mindent elmondhatunk, mindenben támaszkodhatunk rá, s ha kell, segítséget kérhetünk. Az ember csak akkor lehet sikeres, ha közben kiegyensúlyozott, boldog. S a boldogságért is meg kell küzdenünk. A mai társadalmi helyzet nem mindig teszi ezt lehetővé. Amikor az országban gazdasági válság van, munkanélküliség, egyre nehezebb a megélhetés, sokkal nehezebb ezt elérni. Ekkor az említett idézetnek még nagyobb jelentősége van. 

Boldogság

Mitől vagyunk mi boldogok emberek? Merjünk-e minden új dologba belevágni? Nagyon sok mindenen múlik a boldogság. Egy társ, egy barát, aki fel tudja vidítani a mindennapjainkat.

 Nagyon sokszor boldogok vagyunk, de hamar elmúlik - egy szempillantás alatt. Mindenki a boldogságot keresi, csak nem sokan találják meg. A boldogság nagyon sokszor megjelenik az életünkben és ekkor azt érezzük nincs számukra lehetetlen. Olyankor bármilyen rossz dolgot el tudunk feledni, főleg a múltunkból. Sokan nem szeretnek a tovatűnt időkre gondolni, pedig az alapozza meg jelenünket és a jövőnket. Gondoljunk csak bele: Sok ember ki - besétál az életünkbe, de mégis tovább kell lépni és megmutatni, hogy képesek vagyunk felállni. Valahogy mégis a múltat kutatjuk, hibába akarunk ez ellen bármit tenni. Pedig muszáj tovább menni és megtalálni az új, remélhetőleg boldogabb utat. Mindenki hoz rossz és nehéz döntéseket, de ebből tanulunk. Nagyon nehéz kimondani azt, hogy boldogok vagyunk, hiszen még mi sem tudjuk mikor lennénk igazán boldogok. Mindig történik valami, amikor azt érezzük több kell, nem elég. Ekkor elgondolkodunk mit is kellene tennünk, hogy igazán boldogok legyünk. Hiszen küzdenünk kell érte és van mikor hiába. Ideig - óráig eltart, de később rájövünk még sem lett jobb, csalódtunk. Sokan külsőre boldognak látszanak, de legbelül nem azok és még sem tesznek ez ellen semmit, mert félnek. Félnek attól, hogy csalódás éri őket. Keressük az élet apró örömeit, keresünk valakit, aki igazán boldoggá tesz minket. Csak akkor tudjuk meg, hogy igazán ki a fontos, amikor döntöttünk. Elhatároztuk, hogy tovább lépünk és nélküle folytatjuk az életet. Azt hisszük ez boldoggá tesz bennünket, de később rájövünk mindig arra vágyunk, amit egyszer már elveszítettünk. De ez nem ilyen egyszerű. Hiába is fáj, inkább elfelejtjük a múltat, hogy megpróbáljunk újra boldogok lenni…